Akik az életemben fontos szerepet töltöttek/töltenek be..:)

Ágica vagyok....

Egy átlagos, teljesen szerényen élő ember vagyok, aki szereti az állatokat...

Életem során, már gyermek korom óta úgymond gyűjtöm az állatokat, segítek nekik amennyit csak lehet, ami tőlem telik.

Emlékszem egész kislány koromban kezdődött...

7-8 éves lehettem, mikor a panel ház környékén ahol laktunk, találtam egy korom fekete cicát:)

Hazavittem és beleszerettem az én gyermeki gondosságommal ápolgattam, vigyáztam rá.Kormi volt a neve.

13 éves voltam mikor anyuék úgy döntöttek, elköltözünk vidékre, kertes házba. No kb. ott kezdtem igazán megbolondulni az állatokért:)

Még emlékszem a költözködés előtt ismét találtam egy cicát, egy fekete-fehér kislányt, nyilván őt is hazavittem és költözött is velünk:)

Így 2 cica boldog kis gazdija voltam akkor. Kormi nagy csavargó lett kandúr cica lévén, hamar el is tekergett folyton:) Csak nagyon ritkán jött haza. A másik cicusom még a suliba is elkísért:)

Egy szép napon apukám elvitt egy telephelyre ahol dolgozott. Volt ott egy német juhász kutyus Daisy volt a neve:)

Emlékszem nagyon félős volt, egy asztal alá bújt mikor meglátott, de biztosan érezte, hogy szeretem, mert hamar összebarátkoztunk :) Zacskóból itattam vele a tejet, ezt sosem felejtem el. Akkor megnyalta a kezem attól kezdve elválaszthatatlanok lettünk. Addig könyörögtem míg haza nem vittük:)))))

Daisy a kölykeivel:)))(és a kishúgom)

Daisy az egész felnőtté válásomig velem élt! Rengeteg közös élmény volt vele. Ő az a kutyus, aki megtanította velem, mennyire is tud szeretni egy állat, mekkora hűség amit tud adni!

Daisy sok kutyusnak adott életet. Csak egy szerelme volt, Őt Lupinak hívták. Ő volt a helyi pap német juhász kutyusa:)

Emlékszem voltak párzási időszakok, mikor elbújt a két kutyus az üres disznó ólban és a szalmák közt hemperegtek napokig:))

Nagyon édesek voltak...

Míg iskolába jártam, sok -sok kóbor kutyust etettem meg a szendvicseimmel amit anyu készített nekem:)

Volt egy rövid szőrű barna kutyusom. Nagyon imádott, Picúr volt a neve:)

Még a jégkrémet is együtt ettem vele, annyira szerettem...

A ház előtt az ablakom alatt aludt, minden nap várt mikor suliban voltam is eljött néha a tarka cicám is nem bántotta Őt sem.

Egyik nap nem volt a ház előtt tudtam biztosan baja esett:(

És igen így is lett...valami lelketlen rohadék megölte és a közeli csatornába dobta... AKKOR ISMERTEM MEG MILYEN ALJAS EMBEREK VANNAK A FÖLDÖN!!! MEGFOGADTAM AKKOR MIKOR A CSATORNÁBÓL KISZEDTÜK ÉS ELTEMETTÜK, HOGY MÍG ÉLEK SEGÍTENI FOGOK AZ ÁLLATOKON ÉS MINDENT MEGTESZEK AZ ÁLLATKÍNZÓK ELLEN!!!
PICÚRT SOHA NEM FOGOM TUDNI ELFELEJTENI EGY IGAZI HŰ TÁRS VOLT!!!
Sajnos nincs róla képem, de az emlékeimben örökké élni fog...

Nagyon -nagyon nehezen dolgoztam fel ezt a tragédiát, az segített talán csak, hogy már akkor is sok-sok kóborló éhes állat volt a faluban, akiknek élelmet adtam minden nap.

Volt egy kicsi tacsi keverék Józsinak neveztem el, nem tudom miért:)

Sok-sok hónapon át Ő volt aki próbálta velem Picúr halálát elfeledtetni...míg egy nap nagyon rossz állapotban várt rám...:(

Szemben, tőlünk nem messze lakott egy állatorvos egy idősebb férfi, Ő tudta mennyire állat bolond vagyok, hozzá bármikor fordulhattam, ha gondom vagy kérdésem volt. Megmutattam neki Józsikát, mire Ő szomorúan azt mondta, valószínűleg elüthette egy autó és amiatt van így, haldoklik...mikor ezt mondta azt hittem ott rögtön meghalok...:(

Józsika eltávozott közülünk még aznap:(

Sorozatban szembesültem a halállal, ami azt eredményezte, mindennél jobban óvni akartam a védtelen állatokat!!!

Sok névtelen kutyust etettem, szeretgettem. Simogattam olyan kutyust akire azt mondták, hogy harap senki nem mehet közel hozzám mégis bújt:)

Évek teltek el, felnőttem :)

Daisy velem költözött mikor férjhez mentem akkor volt ő 9 éves:)

Akkoriban sokat csavargott, vissza ment a régi lakáshoz meg Lupihoz a nagy szerelméhez.

Egyik nap, amikor mentem az én kis kocsimmal (trabi) a nővéremhez akkor látom Daisy ott ül a kapuban... Szólítottam jöjjön hazaviszem akkor láttam megsérült az egyik szeme... Azonnal elvittem az akkor már létező állatklinikára a szomszéd kisvárosba, ahol sajnos el kellett távolítani a szemét... Így egy szemmel élte tovább az életét. Nagyon féltettem így attól kezdve semmiféle csavargás nem jöhetett szóba.

Eltelt egy év megszületett a kisfiam.

Akármikor sétáltunk a boltba, Daisy kísért bennünket és senkit nem engedett a babakocsi közelébe, még egy legyet sem... azt is elkapta:)

Nagyon nagyon szerettem Őt.

Aztán telt múlt az idő, Daisy beteg lett. Daganatos lett a méhe, ki kellett venni...

Még egy évet élt köztünk a műtét után, így 11 évesen hagyott el engem:(

Emlékét mélyen őrzöm a szívemben. Nagyon sokat tanultam tőle!!!

Volt egy ismerősöm, neki pedig egy nagy kutyája, egy valamiféle dog keverék, egy igen szép és nagyon okos kutya. Úgy nézett ki mint Hucth (a filmből)és ez is volt a neve.

Befogadtam, mert egy ekkora testű kutyusnak jobb kertes házban élni, mint panelban.

Mellé vettünk egy boxert. Jól elvoltak egymással, Bobbi volt a neve. Hutch egy rendkívül okos, értelmes kutya volt. Kiváló házőrző, rendkívül szófogadó értelmes kutya!
Hutch:)

Bobbi-Hutch-kicsi fiam:))

2 évet laktam abban a házban a fiammal és az akkori férjemmel... Sajnos penészes volt a ház, és iszonyat allergiám lett tőle, így el kellett adni...

Nem volt más választásom beköltöztem a városba a fiammal a nagyimhoz oda sajnos egyik kutyám sem vihettem így elkezdtem gazdit keresni nekik. Hamar lett is jó helyre kerültek:) Hutch a sógornőmhöz került Ők nagyon szerették:) Bobbi pedig egy ismerőshöz.

Időközben elváltam....

Valahogy nem szűnt meg a mániám hiányoztak az állatok...

Hát elkezdtem cicát keresgélni:)

Rossz helyről befogadtam előbb egy cicust...Mircikét:)

...aztán még kettőt, meg még 1-et így panelban már 4 cicám volt:)

Az első örökbe fogadott cicusom egyik pillanatról a másikra meghalt agyvérzést kapott az orvos szerint:(

Így maradtak hárman nekem Berci-Herci-Lucky.

Herci-Berci:)

Lucky

Aztán persze még két vörös kis cicust is befogadtam...Krisztit és Manócskát.

A második emeleten laktunk alattunk bokros rész..

Rendszeresen kijátszották egymást az ablakon, nem győztem lemenni értük:)

Berci eljátszotta velem szinte egész éjjel. Hívogattam lent a bokornál másnap meg is kérdezték a szomszédok meglett-e a macska, mert volt aki nehezen aludt miattam...:))

Kb nem tudott érdekelni lényeg az volt meglegyen:)

Sajnos egyszer ez is tragikus lett...az egyik vörös kiscicám Manócska kiesett... hamar le is mentem érte csakhogy addigra belemászott kullancs, ami meg is fertőzte oly annyira, hogy egy hét kezelés után meghalt a kisállat klinikán...:(

A kullancs egy alattomos dolog...a legveszélyesebbek egyike:(

Aztán kaptam egy kis csivavát ajándékba. Ő az aki miatt a mai napig lelkiismeret furdalásom van...

Nagyon beteg voltam amikor nekem ajándékozták. Oly annyira levinni sem tudtam, de az utána takarítás is gondot okozott, így kb fél év után elajándékoztam :( Csak épp rossz helyre... aki magához vette nem törődött vele, pénzt akart csinálni belőle, így eladta valakinek...

Abban az egyben volt szerencséje szegénykének, hogy igen nagyon jó emberekhez került. Sokáig keresgéltem, mikor már voltam annyira jól és egy nap megpillantottam azonnal megálltam a kocsival odamentem és érdeklődtem a gazditól hogy került hozzá stb... akkor mesélte el milyen embertől vette:(((

Nagyon el voltam keseredve amiért nem én vigyáztam rá, hogy hagytam, hogy így legyen, de nem tudtam és nem is gondoltam volna álmomban sem, hogy ilyen gonosz emberhez került.

Az akinél 7 éve láttam nagyon szerette, igaz a kiskutya haragudott rám. Azt sem engedte, hogy megsimogassam, csak a gazdi lába közül ugatva jelezte nekem, hogy haragszik rám és hagyjam neki már jó élete van.:( Igazán sajnálom, hogy miattam valaha ilyen helyzetbe került egy állatka.

Remélem él még ma is boldogan.

Mylo

A gondolat nem hagyott nyugodni, hogy miattam ez történt így megint csak rám tört a segíteni akarok egy állaton dolog... 

Akkoriban sokat beszélgettem a szomszéd asszonyommal aki felettem 2 emelettel lakott. Neki is volt egy szép nagy kutyusa:)

Az Ő ötlete volt menjünk el menhelyre és nézzünk kutyust hátha van hasonló mint a kicsi csivavám volt...

Így hát elmentünk Paksra:)

Hát nem volt olyan kutyus sőt még hasonló sem..., de volt ott egy apró gombszemű kis vacak aki az istennek nem engedte ez a nadrágom szárát:))

Erzsike, a menhely tulajdonosa elmesélte a kiskutya történetét, aki kb három hónapos lehetett akkor...

A kiskutyát egy kukában találta a házuk előtt...

Na ott szorult össze a szívem:(

Gondolom sejthető simán hazahoztam ....na jó a simán enyhe kifejezés miután kocsiba tettük elindultunk totál szabályosan kakálta, hányta tele a kocsit:)))

Nos Bobby lett a neve a kis gombszemű gyönyörűségemnek:)

Visszamentünk néha látogatni no és persze segíteni a menhelyre. Olyankor olyan büszkén vonult végig velem, hogy az valami hihetetlen:)))

Bobby idén lesz 7 éves és az biztos, hogy ő a legjobban alkalmazkodó kutya, aki valaha is megfordult az életem során nálam.

Idő közben iszonyatosan allergikus asztmás lettem a macska szőrtől...és a városi levegő sem tett jót...

Az orvos javasolta keressek kertes házat a cicáimnak... Időközben elkezdtem a lakást árulni míg átmenetileg elvittem keresztanyámhoz a cicákat. Gondoltam amíg nem lesz ház addig ellesznek nála.

Iszonyat rossz volt, de oda kellett adni Őket. Megismerkedtem közben a jelenlegi férjemmel, Ő is nagy állatbarát. Minden nap jártam jártunk le hozzájuk amikor csak lehetett, de sajnos a kutyákkal szemben védtelenek voltak Berci és Herci sajnos nem élte túl a kutyák támadását, Lucky pedig új gazdira lelt...:((

Heteken át sírtam.... nem értettem meg miért nem bírt a jó isten vigyázni rájuk erre a kis időre legalább:(((

Ezek az élet kemény dolgai amiket soha nem fogok tudni feldolgozni...

Berci-Herci-Lucky-Kriszti

Berci-Herci-Kriszti-Manócska

Soha míg élek nem fogom tudni elfelejteni Őket nagyon szerettem....

A férjem látta mennyire kész vagyok és hozott nekem egy fekete-fehér cicát Júlia lett a neve...

Imádott a malackáknál ülni, de sosem bántotta őket:)

Nagyon sok gyógyszert szedtem be, de akkor is maradt és nem adtam volna oda őt semmi pénzért, tudtam nemsokára költözünk azt ki kell bírjam valahogy aztán ki-be járós cica lehet:)

Három éve karácsonyra kaptam a férjemtől egy yorkshire terrier kislányt:) Kitty lett a neve.

Így már megint 3 állatkám volt, de persze nekem sosem elég... egy hét múlva költözés, na fogtam magam telefonálgattam kellene egy növendék yorki fiúcska:)

Találtam egy szaporítót....:(

Közölte van egy felnőtt kutya kb másfél éves a trendi gazdi visszaadta neki nem kell mert megnőtt....kiakadva kérdeztem elhozhatom -e???

Közölte 50 ezer vagy marad nála szaporítani... hát fogtam még aznap elmentem érte:)

Ő Sunny egy csoda okos labdázós kedves kutyus!!!
Egy igazi egyéniség aki harcol a jogaiért:) Ha ok nélkül rászólunk visszadumál:))


Ezen a videón azért lázad,mert ráültem a labdára amivel játszott és el akartam küldeni:)))

Nálam pároznak igaz sosem született még kiskutya, de nem baj lényeg, hogy szeretnek:) Ha a jó isten is úgy akarja lesz kölyök, ha nem hát nem:))

Szóval elköltöztünk 3 kutyus és Júlia cica:)

Júlia cica a kocsiban végig mászkált. Akkor jöttünk rá imád autózni:))

Haláli volt, bármikor jöttünk mentünk, ő alapból szállt be a kocsiba:))

Szóval a kutyus hadjárat nem állt meg:)

Befogadtam egy labradort, aki szétszedett mindent az előző háznál ahol felnőtt 9 hónapig, aztán már nem kellett nekik, így átmenetileg míg gazdit nem találtam neki, itt élt velünk.:)

Ő Zsömi.

A következő cicám...

Pindurka kb 5-6 hetes lehetett ...a kertben voltam épp..nyávogást hallottam:) gondoltam biztos valami kóbor cica... nem is törődtem vele. Falu helyen előfordul ez... De ez a cica csak nyávogott..hát kimentem megnézni:) egy csúnya koszos csipás szemű cicát képzeljetek el...olyan csúnya volt, hogy az már szép:)

Amint kinyitottam a kaput már be is szaladt...mondtam is atya ég itt ez a sok kutya:) A nagy Labrador "Zsömi" egyből lenyalta, de úgy, hogy csupa nyál lett:), de nem bántották. Bevittem, enni adtam neki... iszonyat éhes volt:( Kisebb pihenés után gondoltam, ha már idekerült megfürdetem:). Annyi bolha volt benne, életemben nem láttam még ilyet:((( rendbe hoztam :) A következő adag ételbe már kapta is a féreghajtót... Hát az sem volt eredménytelen. Ez a pici kis falat cica olyan hálásan dorombolt...:)) Már ezért megérte befogadni:). Attól kezdve én voltam az anyukája, folyton a lábam alatt volt:)

Idő közben Zsöminek találtam egy családot, ahonnan folyton kiszökött, így új helyet kerestem neki sikerrel. Ma egy nagyon boldog családban él egy kisfiú legnagyobb örömére:) Kaposváron.

Az újabb tragédia...:(

Egyik nap jöttem haza. Az út mellett egy oszlop tövében Júlia feküdt. Megálltam, mert ilyenkor Ő már futni szokott a kocsihoz..., de most nem most nem mozdult :(

meghalt:(((((((

Valószínű autó üthette el...

Hetekig sírtam nagyon sajnáltam:(

Most is itt van a szívem mélyén, a többiekkel együtt akiket elveszítettem:(

A kertben temettem el. A fiammal készítettünk neki sírhelyet, a férjem fejfát és egy táblácskát csinált neki:(

Nyugodj békében kis csavargóm....

szólj hozzá: Júliám emlékére

A mai napig Pindurkát sokszor Júliának hívom...:(

El telt vagy fél év mire újra arra tudtam gondolni segíteni kéne...Őszintén szólva nagyon félek:(

Félek, hogy elveszítem valamelyiket, mert nem tudok nagyon vigyázni amennyire kellene...

Aztán ahogy telt az idő...

Örökbe fogadtam Lilikét… Ő egy vak kutyus egy lovardánál dobták ki...

Az Ő kis történetét egy külön részben le is írtam, itt a blogban megtalálható.

Pindurkát néha kergeti amúgy elvannak:)))

Aztán azóta is etetek mászkálok segítek ahol csak tudok próbálok megtenni minden tőlem telhetőt, amit a nehéz anyagi körülményeim mellett csak lehetséges...

Kicsi védencem Bundika, akit kamion gázolt el és a családommal együtt mindent megtettünk érte. Ápoltuk és így két héttel hosszabbítottuk meg az életét....Ő róla is külön bejegyzést írtam itt megtalálható szomorú története:(

 

Aztán a sikertörténet egy kiskutyusról, aki 4-6 hetesen egy szatyorba kidobva érkezett hozzám, miután a helyi Döggyárnál kitették. Itt töltött 2 hetet és egy remek családhoz kerülve éli kicsi életét most már:) Kép az álomgazdinál készült:))